A műszaki- és technikatörténeti muzeológia nagymértékű kibontakozása, általános térnyerése és fokozódó jelentősége szoros összefüggésben áll közelmúltunk és napjaink rohamos technikai fejlődésével. Ha az elmúlt korok ipar- és technikatörténeti, tudománytörténeti emlékei nem kerülnek be időben a múzeumokba, szakmai gyűjteményekbe, akkor azok egyre gyorsuló ütemben fogyatkoznak, semmisülnek meg és vesznek el a jövő számára. Megmentésük elsősorban múzeumi feladat, de jelentősek ma már az egyéb gyűjtők, megőrzők is, például az alapítványok, a cégek, de a számos értékes tárggyal rendelkező, gondos magánszemélyek is.

Mellettük sok olyan műszaki- és technikatörténeti gyűjtőkörű muzeális intézmény - mai nevükön: közérdekű muzeális gyűjtemény és közérdekű muzeális kiállítóhely - működik, amely az eredeti célkitűzésének megfelelően valamilyen szinten a hazai műszaki-, technikai- és ipari fejlődést reprezentálja. Ide azokat soroljuk, amelyek múzeumi működési engedéllyel rendelkeznek. Ugyanakkor tudjuk, hogy igen nagyszámú, nagy értékű gyűjtemény van magán- és egyéb más tulajdonban, közte számos műszaki vonatkozású (rádió- és magnógyűjtemények, motorkerékpár- és autógyűjtemények, mezőgazdasági gépgyűjtemények, irodai- és számítástechnikai gyűjtemények, s sorolhatnánk tovább is).

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium múzeumi törzskönyvében jelenleg 83 működési engedéllyel rendelkező műszaki muzeális intézményt tartanak számon, amelyek "élnek". A sor a jelentős fejlődést és nívós működést felmutató múzeumoktól a sajnos ideiglenesen bezárt, de működési engedélyét továbbra is megtartó gyűjteményekig, kiállítóhelyekig terjed.

Tulajdonjoguk ma már a legszínesebb, van köztük állami, önkormányzati, alapítványi fenntartású, vállalati-, illetve cégtulajdonú, intézményi- és magántulajdonban lévő egyaránt. Számuk az elmúlt években néhánnyal csökkent, de akadt új technikatörténeti gyűjtemény működési engedélyének kiadására is példa.